kilencedik...

Sztrájkországban sztrájkbol van a HEV, a suli, a posta, a metro a busz...egy hete ülök itthon, Torcy-ban. 30 kilometerre minden érdekes látnivalótól, ami Párizsban található. Itt van pár tó, egy bevásárlóközpont, mozi (érthetetlen filmekkel!:-(() kisközért és kínai... meg a net, szerencsére. Meg a könyveim és a jegyzeteim akik türelmesen várják, hogy foglalkozzam velük, kézbe vegyem őket- elő is fordult már, de sajnos nem elég gyakran. Inkább főzőtudásomat tökéletesítem fincsi olasz receptekkel:-) Amúgy jól el tud itt telni a nap- délelőtti felkelés után ráérős reggeli, bevásárlás (ha szükség van rá) főzés, kaja, net folyamatosan, látogatók hébehóba, kis tanulás, és hopp, már este is van...este esetleg szomszédlátogatás, mosás ilyesmi. Nem tudom mikor lesz legközelebb ilyen jó ráérős időm, megpróbálom kiélvezni amíg tart-sajnos határozatlan ideig. Kérem minden kedves ismerősömet, hogy gyakran frissítse blogját (mint én!:-)) új bejegyzésekkel, mert a hazai és a nemzetközi hírekből is kifigyok egy idő után, és bár youtube kifogyhatatlan, mégis jó a közelállókról olvasni eztazt.
Na most hogy visszagondolok mégis történt valami érdekes a múlt héten: pénteken Livivel eljutottunk egy műkori versenyre (Trophée Eric Bompard) ami az egész ősszel tartó Grand Prix egyik állomása itt, Párizsban. Amolyan bemelegítés az EBre és a VBre. Én csak egy napra merészkedtem ki a kuckóból-pénteken, az első napra- kivételes szerencsénk volt mert a napi 5 RER járatból egy épp akkor jött amikor kellett, igy kényelmesen behéveztünk- visszafelé meg éjszakai busszal jöttünk-na az nem volt olyan kényelmes, és főleg hosszú, de elütöttük az időt jó kis barkóbázással--ajaj:-D Szóval a verseny: nagyon jó helyünk volt, a második sorban. Pár ismerős arc is volt, de sajnos nem sok, mert az olimpia után sokan visszavonultak akiket én figyelemmel követtem eddig. Viszont nagy élmény volt ennyire testközelből látni a programokat...férfi, női, páros rövidrogram, jégtánc kötelező és original program volt, mind egy napon! Mint általában, most is az oroszok voltak a legmeggyőzőbbek számomra, annyira bennük van minden mozdulat, annyira át tudják adni az érzést...nagyon tetszenek! Az amerikaiak is nagyon ügyesek, főleg a nőknél taroltak-bár az első pont egy japán lány lett, 16 éves, és nagyon tud. A táncosoknál az olaszok voltak a kedvenceim, mert macskajajos zenére futottak (Bubamara), ami alapból megmozgatja az embert- és a lányt Annának a fiút meg Lucának, ami külön jó pont nekik:-D. Mellékelek fotókat-sajnos róluk pont nem sikerült jót csinálnom.
Legközelebb!:-)