kilencedik...

Sztrájkországban sztrájkbol van a HEV, a suli, a posta, a metro a busz...egy hete ülök itthon, Torcy-ban. 30 kilometerre minden érdekes látnivalótól, ami Párizsban található. Itt van pár tó, egy bevásárlóközpont, mozi (érthetetlen filmekkel!:-(() kisközért és kínai... meg a net, szerencsére. Meg a könyveim és a jegyzeteim akik türelmesen várják, hogy foglalkozzam velük, kézbe vegyem őket- elő is fordult már, de sajnos nem elég gyakran. Inkább főzőtudásomat tökéletesítem fincsi olasz receptekkel:-) Amúgy jól el tud itt telni a nap- délelőtti felkelés után ráérős reggeli, bevásárlás (ha szükség van rá) főzés, kaja, net folyamatosan, látogatók hébehóba, kis tanulás, és hopp, már este is van...este esetleg szomszédlátogatás, mosás ilyesmi. Nem tudom mikor lesz legközelebb ilyen jó ráérős időm, megpróbálom kiélvezni amíg tart-sajnos határozatlan ideig. Kérem minden kedves ismerősömet, hogy gyakran frissítse blogját (mint én!:-)) új bejegyzésekkel, mert a hazai és a nemzetközi hírekből is kifigyok egy idő után, és bár youtube kifogyhatatlan, mégis jó a közelállókról olvasni eztazt.
Na most hogy visszagondolok mégis történt valami érdekes a múlt héten: pénteken Livivel eljutottunk egy műkori versenyre (Trophée Eric Bompard) ami az egész ősszel tartó Grand Prix egyik állomása itt, Párizsban. Amolyan bemelegítés az EBre és a VBre. Én csak egy napra merészkedtem ki a kuckóból-pénteken, az első napra- kivételes szerencsénk volt mert a napi 5 RER járatból egy épp akkor jött amikor kellett, igy kényelmesen behéveztünk- visszafelé meg éjszakai busszal jöttünk-na az nem volt olyan kényelmes, és főleg hosszú, de elütöttük az időt jó kis barkóbázással--ajaj:-D Szóval a verseny: nagyon jó helyünk volt, a második sorban. Pár ismerős arc is volt, de sajnos nem sok, mert az olimpia után sokan visszavonultak akiket én figyelemmel követtem eddig. Viszont nagy élmény volt ennyire testközelből látni a programokat...férfi, női, páros rövidrogram, jégtánc kötelező és original program volt, mind egy napon! Mint általában, most is az oroszok voltak a legmeggyőzőbbek számomra, annyira bennük van minden mozdulat, annyira át tudják adni az érzést...nagyon tetszenek! Az amerikaiak is nagyon ügyesek, főleg a nőknél taroltak-bár az első pont egy japán lány lett, 16 éves, és nagyon tud. A táncosoknál az olaszok voltak a kedvenceim, mert macskajajos zenére futottak (Bubamara), ami alapból megmozgatja az embert- és a lányt Annának a fiút meg Lucának, ami külön jó pont nekik:-D. Mellékelek fotókat-sajnos róluk pont nem sikerült jót csinálnom.
Legközelebb!:-)

nyolcadik

Brüsszeli kiruccanás

Párizs nem elég… kivettem egy szabadnapot a suliból és péntektől hétfőig átvonatoztam Belgiumba, Brüsszelbe hogy meglátogassam Esztit aki most kinn dolgozik és persze jól körülnézzek magamnak. Péntek reggel indultam, 8:25ös vonattal a Gare du Nord-ról…mé sötét volt amikor felkeltem- világosodott amikor megérkeztem a pályaudvarra-nagyon hangulatos volt! Gyors ajándékvásárlás után (ahol Liszt Ferenc déd-dédunokájának neveztek, megköszöntem) felültem a szuper vonatra, ahol alig van hely létezni-nem tudom, kicsit testesebb emberek hogyan utaznak-talán 2 helyet vesznek. A 90 éves bácsit nem ugráltattam fel hogy beüljek az ablak mellé, hanem szépen elfoglaltam a négyes ülökét, ahova szerencsére senki nem foglalt helyet és ott végigfeküdve épp elaludni készültem amikor már meg is érkeztünk-mindössze 1:20 perc alatt! Én még utaztam volna…

A nap nagy része városnézéssel telt, az idő elég zimi volt, de nem esett legalább. Megnéztem az Európai Unió központjait (mint jó nemzetközis tanulónak Brüsszelről nem a pisilő kisfiú jutott először eszembe, hanem a nagy szürke épületek) hát, nem jött meg a kedvem ahhoz, hogy oda kössem magam hosszabb időre. Olyan hideg és papirszagú volt-bár ez utóbbit csak elképzelem, nem lehetett bemenni, csak az infoközpontig jutottam.

Este Esztivel tali másodszor (először leraktam nála a csomagjaim) és huss ki a 60 km-re lévő reptérre a fiúkért- Tök jó volt vezetni végre-GPSsel, aki angolul beszélt, Eszti navigált ráadásul, biztos ami biztos. Nem fogom megszokni ezeket a micsodákat, nagyon hasznos meg minden, de leszoktat a gondolkodásról… nem győzött meg összességében. Persze ennek más oka is van. Elfogadható, fél órás késéssel felvettük a srácokat, Ferit és Gergőt a reptéren, majd vissza- mégegyszer 60 km… de a hangulat jó volt. Egy kis magyar társaság Európa másik felén, és mégis otthonosan éreztem magam. Infocserével, beszélgetéssel és kajálással (baguette, magyar kolbász és tarja, francia sajt, magyar csoki…) telt az első este. Meg egy kis tánccal, de csakis hozott zenére, Brüsszel nem bővelkedik a swinges helyekben sajnos.

Másnapi progi Brugge-ről Antwerpen-re változott (közelebb van és van kikötője)- délutáni indulással, csak semmi sietség, semmi rohanás. Elbűvölő város, szép terekkel, katedrálissal, és egy nagy kikötővel-nos, az óceánt sajnos nem láttuk, mert a tengertől egy torkolat választja el a kikötőt, de így is nagy élmény volt- másfél órát is elüldögéltünk a parton, vitorlásokat nézve, napozva, fotózkodva. Aztán indulni kellett vissszafelé, mert estére be volt tervezve az egyetlen kihagyhatatlan, kötelező program Brüsszelben: persze hogy a sörözés.

Miután épségben hazaértünk indulhatott a nagy menet a városba- 20 perc alatt benn voltunk a központban, és legalább kétszer enniyt töltöttünk a Hely megtalálásával, ahova érdemes betérni. Közben elhaladtunk a pisilő kislány mellett (éljen a nemek egyenjogúsága) (mondjuk ő történetesen nem pisilt éppen) és olyan híres pubok mellett mint a Delirium tremens ahol 2000 (igen, kétezer) fajta sört lehet kapni, vele szemben egy nem kevésbé híres helyen 200 fajta abszintot. Persze teli volt mindkettő, így folyatattuk utunkat, végül kis kacskaringóval kijukadtunk egy bábszínház sörözőjében. A legjobb választás. Ez a hely csak ránk várt. És nem csalódtunk benne, a sör jó volt, ami nálam azt jelenti, hogy megittam, pedig alapból nem a kedvenc italom-de itt, lehet hogy magasabb alkohol és alacsonyabb adalékanyagszintjének köszönhetően nagyon is finom volt. Belga sör rulez, tényleg. Persze nem tudtam megállni, kértem egy barackosat is- lehet hogy a szakértők szerint ez a sörkultúra megcsúfolása, de finom volt. Az itten árakkal számolva 3-4 euró egy korsóért (szigorúan felirattal megegyező sörrel) nem sok. Közben egy macsek is betévedt a helyre. Aztán eltűnt. Kissé jazzes zene szólt, hát nem fogtuk vissza magunkat-szegény Ferinek egyszerre 2 lányt kellett megtáncoltatnia, de állta a sarat, hősiesen. Mi meg Esztivel kihasználtuk, hogy végre akad egy partner, akivel ropni lehet egy kicsit, már nagyon hiányzott.

A vasárnap nyugisan telt, mi hárman enyhe városnézéssel, Feri hazautazással töltötte. Az enyhe városnézés közben azért eljutottunk pár helyre, pl a vasárnapi bolhapiac lázas keresése mellett a kihagyhatatlan csokoládéboltokhoz, egy orosz üzletbe, bazárba és szuvenírboltokba. Vettem két sálat és egy pólót. Meg némi vicces szuvenírtJ

Este nyugisan telt, hosszas mérlegelés után a Doors filmet néztük meg, miután megfőztük és megettük a jó hazai paprikáskrumplit- a hazai a kolbász volt belőle. De jól esett így isJ

Hétfőn 13:13-kor indult a vonatom, nem sok idő maradt a lófrálásra előtte.

Jó volt látni a hazai haverokat, csevegni, nézelődni, vezetni J, és sok magyar csokit enni!