Versailles
A név magáért beszél. Egy bejegyzést megér. Ide is eljutottunk. Nincs olyan messze, a szuper helyi közlekedés minden távolságot legyőz. Komolyan, elismerésem.
De Versailles. Egy napsütéses hétköznapon (vagy felhős? már nem emlékszem) érkeztünk ki Livivel ebbe a szerény külvárosba. Igaz a városból nem sokat láttunk, a turizmust a kastély uralja, bár McDonalds itt is található de erről majd később.
A kastély sajnos nem tudott teljes pompájában fogadni minket, kicsit be volt állványozva, sebaj. Amint a homlokzaton ’A toutes les gloires de la France” „Franciaország minden dicsőségére” felirat fogadott minket, tudtuk hogy jó helyen vagyunkJ. A kasszánál kifizettük minden idők (eddigi) legdrágább belépőjét, 13.5 eurot. Legalább járt hozzá fejhallgatós idegenvezetés-alább
Az igazság az, hogy maga a kastély Fontainebleau után sok újat már nem tudott mutatni. Ugyanaz a pazarló pompa, szobáról szobára, mindenhol. Ami F-ben lenyűgözött, itt már megszokottá vált. Majdnem hogy elvárt dologgá.
De legalább fotózni lehetett orrba szájba mindenhol. Vakuval is majdnem mindenhol. Mivel a tükörtermet nem ürítették ki a kedvemért, vettem pár képeslapot-1 euro darabja…hát igen Versailles az Versailles.
A headsetem ez alkalommal francia volt, gondoltam mégiscsak Versailles, nehogy már tapló angol aláfestéssel nézegessem végig a csodás termeket. Ennek megfelelően csak természetes ráérzőképességem segített a szöveg megértésében, mert hogy tényleges tudásom -ami kevés volt- az is jól elbújt a sűrűben. Megpróbáltam kétszer végighallgatni a szövegeket, de ennek utazótársam Livi nem nagyon örült, mondjuk megértem, így csak az érdekesebb részleteket hallgattam 2szer. Bevégezvén a híres kastélyt és kiverekedvén magunkat a turisták tömegéből (tudom, mi is azok) a kertek kellemes felüdülést nyújtottak. És igazán lenyűgözőek voltak…hatalmas medencék, csónakázni is lehetett, sövénykertek, minden szépen formára vágva, gondozva-még a magas fák koronája se úszta meg a fazonigazítást. Kölcsönös fotozkodás, és még jól is sikerültek. Csak a gyomrom ne szolt volna közbe már megint idő előtt…de ettől eltekintve nagyon élvezetes volt járni a kerteket, megnézegetni a kisebb palotákat, mint Trianon- hát igen, nekünk magyaroknak nem a pompa és a fényűzés jut róla eszünkbe. A nap már majdnem lement amikor kikeveredtünk a kertekből, és a legközelebbi McD felé vettük az irányt-hiába a szokás hatalma. BigMc rulez-itt is, stilusosan Coca Zero-val, ami Light Cola normális helyeken.
A név magáért beszél. Egy bejegyzést megér. Ide is eljutottunk. Nincs olyan messze, a szuper helyi közlekedés minden távolságot legyőz. Komolyan, elismerésem.
De Versailles. Egy napsütéses hétköznapon (vagy felhős? már nem emlékszem) érkeztünk ki Livivel ebbe a szerény külvárosba. Igaz a városból nem sokat láttunk, a turizmust a kastély uralja, bár McDonalds itt is található de erről majd később.
A kastély sajnos nem tudott teljes pompájában fogadni minket, kicsit be volt állványozva, sebaj. Amint a homlokzaton ’A toutes les gloires de la France” „Franciaország minden dicsőségére” felirat fogadott minket, tudtuk hogy jó helyen vagyunkJ. A kasszánál kifizettük minden idők (eddigi) legdrágább belépőjét, 13.5 eurot. Legalább járt hozzá fejhallgatós idegenvezetés-alább
Az igazság az, hogy maga a kastély Fontainebleau után sok újat már nem tudott mutatni. Ugyanaz a pazarló pompa, szobáról szobára, mindenhol. Ami F-ben lenyűgözött, itt már megszokottá vált. Majdnem hogy elvárt dologgá.
De legalább fotózni lehetett orrba szájba mindenhol. Vakuval is majdnem mindenhol. Mivel a tükörtermet nem ürítették ki a kedvemért, vettem pár képeslapot-1 euro darabja…hát igen Versailles az Versailles.
A headsetem ez alkalommal francia volt, gondoltam mégiscsak Versailles, nehogy már tapló angol aláfestéssel nézegessem végig a csodás termeket. Ennek megfelelően csak természetes ráérzőképességem segített a szöveg megértésében, mert hogy tényleges tudásom -ami kevés volt- az is jól elbújt a sűrűben. Megpróbáltam kétszer végighallgatni a szövegeket, de ennek utazótársam Livi nem nagyon örült, mondjuk megértem, így csak az érdekesebb részleteket hallgattam 2szer. Bevégezvén a híres kastélyt és kiverekedvén magunkat a turisták tömegéből (tudom, mi is azok) a kertek kellemes felüdülést nyújtottak. És igazán lenyűgözőek voltak…hatalmas medencék, csónakázni is lehetett, sövénykertek, minden szépen formára vágva, gondozva-még a magas fák koronája se úszta meg a fazonigazítást. Kölcsönös fotozkodás, és még jól is sikerültek. Csak a gyomrom ne szolt volna közbe már megint idő előtt…de ettől eltekintve nagyon élvezetes volt járni a kerteket, megnézegetni a kisebb palotákat, mint Trianon- hát igen, nekünk magyaroknak nem a pompa és a fényűzés jut róla eszünkbe. A nap már majdnem lement amikor kikeveredtünk a kertekből, és a legközelebbi McD felé vettük az irányt-hiába a szokás hatalma. BigMc rulez-itt is, stilusosan Coca Zero-val, ami Light Cola normális helyeken.
2 komentar:
Szia Anna!
Én is idetaláltam! :-)
Jó is a kultúrturista üzemmód, bár ahogy írod is, vannak helyek, amik előre "elhomályosítanak" minden utánuk következő látogatást. Ilyen volt nekem a Louvre annak idején. Azután már minden kicsit szürke... :-)
Most jöttem vissza Angliából. Hidd el, drágábbak a belépők, mint Franciaországban (mondjuk ugyanannyi, csak fontban). Úgyhogy ez még egész jó.
Andi
Wow all I can say is that you are a great writer! Where can I contact you if I want to hire you?
Posting Komentar