hetedik...?

Első nap a suliban. erről kötelező írniJ. Már sok ideje vártam, hiszen (végül is, sok egyéb mellett) ezért jöttem ide ilyen messzire távol hazámtól, hogy belekóstoljak az itteni felnőttképzési rendszerbe- is. Mi, nagyok, masterek (szólitsatok csak mesternek) csak október második hetén kezdtük a sulit, nem úgy mint a kis alsós lycée-vagy bachelor-ok. Oktober végén így is lesz egy hét szünet, tiszta hawaii. De nem iszom előre, lehet hogy dupla olyan durva lesz mint otthon- sőt tripla mert a nyelvet is meg kell tanulni mellé ha le akarok vizsgázni. És innen csak kellemes meglepetés érhet. Amúgy a vizsgaszabályzat szerűségből kiderül, hogy a külföldi diákok dolgát annyiban könnyítik meg, hogy vizsgához lehet szótárt használni. Kedves gesztusJ.
De az órák. Két órám volt, egy francia nyelvóra (külföldieknek) és egy „Politikai filozófia alapjai” c. Az első reggel 9-12 tartott szünet nélkül…itt nem szokás szigorúan betartani a szüneteket, amikor a tanárnak kedve van szól hogy van 5 percünk. Bezzeg otthon a jó kis 75 perces órák! A nyelvóra haláli jó volt. Nagyon élveztem-de nem csak én a tanár is, látszott rajta hogy szereti amit csinál-olyan átéléssel adta elő a francia fonetika rejtelmeit, komolyan megkedveltem ezt az amúgy száraz és unalmas témát. De első sorba biztos nem fogok ülni- szívesen egzecíroztatta (azaz kimondhatatlan szavakat mondatott ki) az ott ülőkkel, főleg a híresen szerény vietnámi/ koreai hallgatókkal… de én jól szórakoztam, köszönöm.
Sok dolgot megtanultam, pl: a franciák csak eldöntendő kérdésnél emelik fel a hangjukat a mondat végén, a többinél (kiegészítendő) nem, sőt, az ironikusnak, gúnyosnak számít. Vigyázni kell tehát. A francia nyelv olyan, mint a pillangó. A száj és az ajkak sokat mozognak beszéd közben, a nyelv viszont max 5 mm-t távolodhat el a fogaktól. Majd lemérem legközelebbJ. Aztán meghallgattunk egy szép sanzont Charles Aznavourtól, amiből csak annyit értettem meg elsőre, hogy „Marguerite”, mivel ez volt a címe nagy valószínűséggel. De aztán összerakták a többek és egész kerek kis történet kerekedett ki belőle. Nahát mik vannak. A jó, hogy innen csak felfelé lehet elindulni-lejjebb nincs semmi…
A másik óra a délutáni kis „eligazítás” után kezdődött- eligazításkor megkaptuk a 30%ban olvashatatlan órarendünket- na de a holnapi óráim megvannak, ez a lényeg.
Sötét cím ez a politikai fil. alapjai-de nem erről volt szó órán. Sokkal inkább a filozófia születéséről, Arisztotelész, Pythagorasz neve merült fel ilyen olyan összefüggésben-de Mastroiannit és Brad Pittet is említette a professzor (Professeur Chic- jól be volt lőve a haja, az öltönyén meg a légy is elhasalt volna olyan sima volt és fényes-és szürke, ezen kívül érdekes tornamutatványokat hajtott végre előadás közben, pl féllábon állt, féllábbal törökülésben felült az asztalra, szerintem balettozott anno) Aztán beszélt még a szerelem és a szenvedély különbségéről-még személyes példát is felhozott ami nagy derültséget okozott a teremben. Jó kis indítás volt, nem egy száraz téma ez sem, és bár nehéz volt ilyen magasröptű szövegre koncentrálni 1.5 órán át, azt hiszem sikerült a fontosabb dolgokat felfognom, sőt leírnom. (vállveregetés)
Este bevásárlás Carrefourban, 40 euro. Vállveregetés visszavonva.
J

hatodik

Versailles

A név magáért beszél. Egy bejegyzést megér. Ide is eljutottunk. Nincs olyan messze, a szuper helyi közlekedés minden távolságot legyőz. Komolyan, elismerésem.
De Versailles. Egy napsütéses hétköznapon (vagy felhős? már nem emlékszem) érkeztünk ki Livivel ebbe a szerény külvárosba. Igaz a városból nem sokat láttunk, a turizmust a kastély uralja, bár McDonalds itt is található de erről majd később.
A kastély sajnos nem tudott teljes pompájában fogadni minket, kicsit be volt állványozva, sebaj. Amint a homlokzaton ’A toutes les gloires de la France” „Franciaország minden dicsőségére” felirat fogadott minket, tudtuk hogy jó helyen vagyunkJ. A kasszánál kifizettük minden idők (eddigi) legdrágább belépőjét, 13.5 eurot. Legalább járt hozzá fejhallgatós idegenvezetés-alább
Az igazság az, hogy maga a kastély Fontainebleau után sok újat már nem tudott mutatni. Ugyanaz a pazarló pompa, szobáról szobára, mindenhol. Ami F-ben lenyűgözött, itt már megszokottá vált. Majdnem hogy elvárt dologgá.
De legalább fotózni lehetett orrba szájba mindenhol. Vakuval is majdnem mindenhol. Mivel a tükörtermet nem ürítették ki a kedvemért, vettem pár képeslapot-1 euro darabja…hát igen Versailles az Versailles.
A headsetem ez alkalommal francia volt, gondoltam mégiscsak Versailles, nehogy már tapló angol aláfestéssel nézegessem végig a csodás termeket. Ennek megfelelően csak természetes ráérzőképességem segített a szöveg megértésében, mert hogy tényleges tudásom -ami kevés volt- az is jól elbújt a sűrűben. Megpróbáltam kétszer végighallgatni a szövegeket, de ennek utazótársam Livi nem nagyon örült, mondjuk megértem, így csak az érdekesebb részleteket hallgattam 2szer. Bevégezvén a híres kastélyt és kiverekedvén magunkat a turisták tömegéből (tudom, mi is azok) a kertek kellemes felüdülést nyújtottak. És igazán lenyűgözőek voltak…hatalmas medencék, csónakázni is lehetett, sövénykertek, minden szépen formára vágva, gondozva-még a magas fák koronája se úszta meg a fazonigazítást. Kölcsönös fotozkodás, és még jól is sikerültek. Csak a gyomrom ne szolt volna közbe már megint idő előtt…de ettől eltekintve nagyon élvezetes volt járni a kerteket, megnézegetni a kisebb palotákat, mint Trianon- hát igen, nekünk magyaroknak nem a pompa és a fényűzés jut róla eszünkbe. A nap már majdnem lement amikor kikeveredtünk a kertekből, és a legközelebbi McD felé vettük az irányt-hiába a szokás hatalma. BigMc rulez-itt is, stilusosan Coca Zero-val, ami Light Cola normális helyeken.

otodik-szombat esti làz

Soksok kihagyott làz utàn végre valahàra kijutott egy kis esti swinges tàncos feeling nekem is. Szombat estére standard Erasusos kiruccanàst terveztunk Pàrizsba, a Nemzetkozi Iroda jofej munkatàrsàval, Joséval. Talàlkozàs a Fontaine St Michel-nél, ami a Latin negyedben van, kb egyetemi és szorakozonagyednek felel meg- itt van a Sorbonne és sok ksi sétàloutcàcska pubokkal teàzokkal uzletekkel. Nagyon hangulatos nappal is, de éjszaka- van élet az biztos. Szoval megcéloztuk a latin negyedet, José ismeri a helyi pubokat, megbiztunk benne. Jol tettuk§ Kb 1 oràs késéssel osszejott a tàrsasàg és elindultunk a surujébe- nem kellett sokat menni és màr ott is voltunk az elso pubnàl-illetve mellette, mert tok véletlenul eyg Jazzklub mellé raktàk a pubot- nos nem volt kérdés hogy melyiket vàlasszam aznap estére. Még egy làny van a tàrsasàgban aki hasonloan meg van orulve a jazzért, Maxi, o még énekel is egy big bandben, szoval mi ketten és még két nem annyira 'ivos' làny alternativ programot szerveztunk a jazzklubba. Bàr volt belépo; de 9 euro (diàkoknak) itt elég szerénynek szàmit élozenéért. A hely neve Caveau de la Huchette (Aniko:)) a Notre Dame kozelében. Ahogy beléptunk megcsapott egy ismeros szàm dallama, mintha hazajottem volna. A tàncos rész az alagsorban talàlhato, fenn is szol a zene de ott inkàbb bàr uzemel. Szoval lementunk- a koncert csak 10 utàn kezdodott, mi meg màr fél korul ott voltunk, de legalàbb jo helyunk lett, kozvetlen a szinpad és a tànctér mellett. Az emberek lassan gyulekeztek, a korosztàly inkàbb 50+ volt, na de a hely is vagy 60 éves, nagy hagyomànya van a beebop-nak (ami àllitolag a franciàk talàltak fel? segitséget kérek, nem tudom).
Szoval tàncos làbu papàk, nagypapàk és pàrjaik gyulekeztek- de làttam egy fiatalabb pàrt is, ok jo kis lindyt nyomtak késobb.
A koncert 10 utàn valamennyivel elkezdodott- a zenekar egy dobosbol, egy bogosbol, egy gitàrosbol, egy zongoristàbol és két szaxisbol àllt, de az est folyamàn némi tagcsere volt megfigyelheto, pl énekes is volt egy darabig. Jo kis szàmokat nyomtak, a felèt legalàbb ismertem- csak nagyon hosszuakat, és soksok-szoloval- szoval nem igazàn tànczene volt, bàr a gyorsasàga miatt (kozepes) elég kovetheto volt.
Persze a fo ok, hogy ott voltam az az volt hogy tàncoljak végre egy kicsit: nagyban meresztgettem a szemem hàtha feltunik valakinak, hogy majd leesek a székrol a parkett mellett. Nagysokàra egy uriember(emlitett korosztàly) felkért, mint kiderult professzor volt, azaz tanàr valami suliban, és autodidakta modon sajàtitotta el a tàncot. Sajnos làtszott is, mert elvoltunk, de vezetni sajnos elfelejtett néha. és a szàmok bizony hosszuak voltak:)
De aztàn beindult a tàrsasàg, mintha cserélodtek is volna kicsit, jott pàr fiatalabb, (a hely ugyanugy tomve volt mint az Alcatraz) és felkértek pàran akikkel igazàn kellemes és kikapcsolodàs volt tàncolni. a zenekar 3szor jott vissza, kozben discozene szeruség volt, de arra is nyomtuk. Maxival maradtunk ketten èjfèl utànig, mert a tobbiek elmentek az utolso RERrel haza. Mi a reggeli elsot céloztuk meg- hàt nem unatkoztunk addig, nagyon jo kis este volt! :)