ez nagyon jó

utolso

JOYEUX NOEL !!! BOLDOG KARACSONYT!!!
COUCOU*****************************************************

tizedik

"Tovabbi informacio a csomagolas belsejeben"
Egy Dechatlon-os -feltehetoleg- kondigep csomagolasara volt rairva ez a mondat-tobbek kozott- magyarul. Nana, hogy kiszurtam a RERen, bar ezer mas dologra is felfigyelhettem volna. Ajtonyitas, berlet a kezben, vasarolnivalokon agyalas... nem, bevonzotta a tekintetemet, nem veletlenul. Lassan 2 het es megyek haza!Szeptember eleje ota vagyok tavol...ez sok ido, rengeteg elmenyben volt reszem, sokat tanultam (na nem a suliban, azt majd a vizsgak elott 2 hettel januarban), sok emberrel talakoztam, tok jol megszoktam a kis kuckomat itt Torcyban. De. Bar tudtam, hogy nem orok idokre megyek el, es par honap az egesz, amit mar csak racionalis okokbol is rettenetesen elveznem kell (hu de idiotan hangzik ez), megis. Idegen vagyok itt, sose leszek otthon mashol, csakis Otthon. Ahol zajlik a metroepites, ahol a harmadik emeleten isteni capuccino van, ahol Spar van es keddenkent tanc... nem csak megszoktam ezeket, hanem a reszemme valtak.
Nem akarok nyavalyogni, istenien ereztem magam itt, semmiert nem adnam ezt a par honapot. De orulok, hogy -vegre- hazamehetek.

kilencedik...

Sztrájkországban sztrájkbol van a HEV, a suli, a posta, a metro a busz...egy hete ülök itthon, Torcy-ban. 30 kilometerre minden érdekes látnivalótól, ami Párizsban található. Itt van pár tó, egy bevásárlóközpont, mozi (érthetetlen filmekkel!:-(() kisközért és kínai... meg a net, szerencsére. Meg a könyveim és a jegyzeteim akik türelmesen várják, hogy foglalkozzam velük, kézbe vegyem őket- elő is fordult már, de sajnos nem elég gyakran. Inkább főzőtudásomat tökéletesítem fincsi olasz receptekkel:-) Amúgy jól el tud itt telni a nap- délelőtti felkelés után ráérős reggeli, bevásárlás (ha szükség van rá) főzés, kaja, net folyamatosan, látogatók hébehóba, kis tanulás, és hopp, már este is van...este esetleg szomszédlátogatás, mosás ilyesmi. Nem tudom mikor lesz legközelebb ilyen jó ráérős időm, megpróbálom kiélvezni amíg tart-sajnos határozatlan ideig. Kérem minden kedves ismerősömet, hogy gyakran frissítse blogját (mint én!:-)) új bejegyzésekkel, mert a hazai és a nemzetközi hírekből is kifigyok egy idő után, és bár youtube kifogyhatatlan, mégis jó a közelállókról olvasni eztazt.
Na most hogy visszagondolok mégis történt valami érdekes a múlt héten: pénteken Livivel eljutottunk egy műkori versenyre (Trophée Eric Bompard) ami az egész ősszel tartó Grand Prix egyik állomása itt, Párizsban. Amolyan bemelegítés az EBre és a VBre. Én csak egy napra merészkedtem ki a kuckóból-pénteken, az első napra- kivételes szerencsénk volt mert a napi 5 RER járatból egy épp akkor jött amikor kellett, igy kényelmesen behéveztünk- visszafelé meg éjszakai busszal jöttünk-na az nem volt olyan kényelmes, és főleg hosszú, de elütöttük az időt jó kis barkóbázással--ajaj:-D Szóval a verseny: nagyon jó helyünk volt, a második sorban. Pár ismerős arc is volt, de sajnos nem sok, mert az olimpia után sokan visszavonultak akiket én figyelemmel követtem eddig. Viszont nagy élmény volt ennyire testközelből látni a programokat...férfi, női, páros rövidrogram, jégtánc kötelező és original program volt, mind egy napon! Mint általában, most is az oroszok voltak a legmeggyőzőbbek számomra, annyira bennük van minden mozdulat, annyira át tudják adni az érzést...nagyon tetszenek! Az amerikaiak is nagyon ügyesek, főleg a nőknél taroltak-bár az első pont egy japán lány lett, 16 éves, és nagyon tud. A táncosoknál az olaszok voltak a kedvenceim, mert macskajajos zenére futottak (Bubamara), ami alapból megmozgatja az embert- és a lányt Annának a fiút meg Lucának, ami külön jó pont nekik:-D. Mellékelek fotókat-sajnos róluk pont nem sikerült jót csinálnom.
Legközelebb!:-)

nyolcadik

Brüsszeli kiruccanás

Párizs nem elég… kivettem egy szabadnapot a suliból és péntektől hétfőig átvonatoztam Belgiumba, Brüsszelbe hogy meglátogassam Esztit aki most kinn dolgozik és persze jól körülnézzek magamnak. Péntek reggel indultam, 8:25ös vonattal a Gare du Nord-ról…mé sötét volt amikor felkeltem- világosodott amikor megérkeztem a pályaudvarra-nagyon hangulatos volt! Gyors ajándékvásárlás után (ahol Liszt Ferenc déd-dédunokájának neveztek, megköszöntem) felültem a szuper vonatra, ahol alig van hely létezni-nem tudom, kicsit testesebb emberek hogyan utaznak-talán 2 helyet vesznek. A 90 éves bácsit nem ugráltattam fel hogy beüljek az ablak mellé, hanem szépen elfoglaltam a négyes ülökét, ahova szerencsére senki nem foglalt helyet és ott végigfeküdve épp elaludni készültem amikor már meg is érkeztünk-mindössze 1:20 perc alatt! Én még utaztam volna…

A nap nagy része városnézéssel telt, az idő elég zimi volt, de nem esett legalább. Megnéztem az Európai Unió központjait (mint jó nemzetközis tanulónak Brüsszelről nem a pisilő kisfiú jutott először eszembe, hanem a nagy szürke épületek) hát, nem jött meg a kedvem ahhoz, hogy oda kössem magam hosszabb időre. Olyan hideg és papirszagú volt-bár ez utóbbit csak elképzelem, nem lehetett bemenni, csak az infoközpontig jutottam.

Este Esztivel tali másodszor (először leraktam nála a csomagjaim) és huss ki a 60 km-re lévő reptérre a fiúkért- Tök jó volt vezetni végre-GPSsel, aki angolul beszélt, Eszti navigált ráadásul, biztos ami biztos. Nem fogom megszokni ezeket a micsodákat, nagyon hasznos meg minden, de leszoktat a gondolkodásról… nem győzött meg összességében. Persze ennek más oka is van. Elfogadható, fél órás késéssel felvettük a srácokat, Ferit és Gergőt a reptéren, majd vissza- mégegyszer 60 km… de a hangulat jó volt. Egy kis magyar társaság Európa másik felén, és mégis otthonosan éreztem magam. Infocserével, beszélgetéssel és kajálással (baguette, magyar kolbász és tarja, francia sajt, magyar csoki…) telt az első este. Meg egy kis tánccal, de csakis hozott zenére, Brüsszel nem bővelkedik a swinges helyekben sajnos.

Másnapi progi Brugge-ről Antwerpen-re változott (közelebb van és van kikötője)- délutáni indulással, csak semmi sietség, semmi rohanás. Elbűvölő város, szép terekkel, katedrálissal, és egy nagy kikötővel-nos, az óceánt sajnos nem láttuk, mert a tengertől egy torkolat választja el a kikötőt, de így is nagy élmény volt- másfél órát is elüldögéltünk a parton, vitorlásokat nézve, napozva, fotózkodva. Aztán indulni kellett vissszafelé, mert estére be volt tervezve az egyetlen kihagyhatatlan, kötelező program Brüsszelben: persze hogy a sörözés.

Miután épségben hazaértünk indulhatott a nagy menet a városba- 20 perc alatt benn voltunk a központban, és legalább kétszer enniyt töltöttünk a Hely megtalálásával, ahova érdemes betérni. Közben elhaladtunk a pisilő kislány mellett (éljen a nemek egyenjogúsága) (mondjuk ő történetesen nem pisilt éppen) és olyan híres pubok mellett mint a Delirium tremens ahol 2000 (igen, kétezer) fajta sört lehet kapni, vele szemben egy nem kevésbé híres helyen 200 fajta abszintot. Persze teli volt mindkettő, így folyatattuk utunkat, végül kis kacskaringóval kijukadtunk egy bábszínház sörözőjében. A legjobb választás. Ez a hely csak ránk várt. És nem csalódtunk benne, a sör jó volt, ami nálam azt jelenti, hogy megittam, pedig alapból nem a kedvenc italom-de itt, lehet hogy magasabb alkohol és alacsonyabb adalékanyagszintjének köszönhetően nagyon is finom volt. Belga sör rulez, tényleg. Persze nem tudtam megállni, kértem egy barackosat is- lehet hogy a szakértők szerint ez a sörkultúra megcsúfolása, de finom volt. Az itten árakkal számolva 3-4 euró egy korsóért (szigorúan felirattal megegyező sörrel) nem sok. Közben egy macsek is betévedt a helyre. Aztán eltűnt. Kissé jazzes zene szólt, hát nem fogtuk vissza magunkat-szegény Ferinek egyszerre 2 lányt kellett megtáncoltatnia, de állta a sarat, hősiesen. Mi meg Esztivel kihasználtuk, hogy végre akad egy partner, akivel ropni lehet egy kicsit, már nagyon hiányzott.

A vasárnap nyugisan telt, mi hárman enyhe városnézéssel, Feri hazautazással töltötte. Az enyhe városnézés közben azért eljutottunk pár helyre, pl a vasárnapi bolhapiac lázas keresése mellett a kihagyhatatlan csokoládéboltokhoz, egy orosz üzletbe, bazárba és szuvenírboltokba. Vettem két sálat és egy pólót. Meg némi vicces szuvenírtJ

Este nyugisan telt, hosszas mérlegelés után a Doors filmet néztük meg, miután megfőztük és megettük a jó hazai paprikáskrumplit- a hazai a kolbász volt belőle. De jól esett így isJ

Hétfőn 13:13-kor indult a vonatom, nem sok idő maradt a lófrálásra előtte.

Jó volt látni a hazai haverokat, csevegni, nézelődni, vezetni J, és sok magyar csokit enni!

hetedik...?

Első nap a suliban. erről kötelező írniJ. Már sok ideje vártam, hiszen (végül is, sok egyéb mellett) ezért jöttem ide ilyen messzire távol hazámtól, hogy belekóstoljak az itteni felnőttképzési rendszerbe- is. Mi, nagyok, masterek (szólitsatok csak mesternek) csak október második hetén kezdtük a sulit, nem úgy mint a kis alsós lycée-vagy bachelor-ok. Oktober végén így is lesz egy hét szünet, tiszta hawaii. De nem iszom előre, lehet hogy dupla olyan durva lesz mint otthon- sőt tripla mert a nyelvet is meg kell tanulni mellé ha le akarok vizsgázni. És innen csak kellemes meglepetés érhet. Amúgy a vizsgaszabályzat szerűségből kiderül, hogy a külföldi diákok dolgát annyiban könnyítik meg, hogy vizsgához lehet szótárt használni. Kedves gesztusJ.
De az órák. Két órám volt, egy francia nyelvóra (külföldieknek) és egy „Politikai filozófia alapjai” c. Az első reggel 9-12 tartott szünet nélkül…itt nem szokás szigorúan betartani a szüneteket, amikor a tanárnak kedve van szól hogy van 5 percünk. Bezzeg otthon a jó kis 75 perces órák! A nyelvóra haláli jó volt. Nagyon élveztem-de nem csak én a tanár is, látszott rajta hogy szereti amit csinál-olyan átéléssel adta elő a francia fonetika rejtelmeit, komolyan megkedveltem ezt az amúgy száraz és unalmas témát. De első sorba biztos nem fogok ülni- szívesen egzecíroztatta (azaz kimondhatatlan szavakat mondatott ki) az ott ülőkkel, főleg a híresen szerény vietnámi/ koreai hallgatókkal… de én jól szórakoztam, köszönöm.
Sok dolgot megtanultam, pl: a franciák csak eldöntendő kérdésnél emelik fel a hangjukat a mondat végén, a többinél (kiegészítendő) nem, sőt, az ironikusnak, gúnyosnak számít. Vigyázni kell tehát. A francia nyelv olyan, mint a pillangó. A száj és az ajkak sokat mozognak beszéd közben, a nyelv viszont max 5 mm-t távolodhat el a fogaktól. Majd lemérem legközelebbJ. Aztán meghallgattunk egy szép sanzont Charles Aznavourtól, amiből csak annyit értettem meg elsőre, hogy „Marguerite”, mivel ez volt a címe nagy valószínűséggel. De aztán összerakták a többek és egész kerek kis történet kerekedett ki belőle. Nahát mik vannak. A jó, hogy innen csak felfelé lehet elindulni-lejjebb nincs semmi…
A másik óra a délutáni kis „eligazítás” után kezdődött- eligazításkor megkaptuk a 30%ban olvashatatlan órarendünket- na de a holnapi óráim megvannak, ez a lényeg.
Sötét cím ez a politikai fil. alapjai-de nem erről volt szó órán. Sokkal inkább a filozófia születéséről, Arisztotelész, Pythagorasz neve merült fel ilyen olyan összefüggésben-de Mastroiannit és Brad Pittet is említette a professzor (Professeur Chic- jól be volt lőve a haja, az öltönyén meg a légy is elhasalt volna olyan sima volt és fényes-és szürke, ezen kívül érdekes tornamutatványokat hajtott végre előadás közben, pl féllábon állt, féllábbal törökülésben felült az asztalra, szerintem balettozott anno) Aztán beszélt még a szerelem és a szenvedély különbségéről-még személyes példát is felhozott ami nagy derültséget okozott a teremben. Jó kis indítás volt, nem egy száraz téma ez sem, és bár nehéz volt ilyen magasröptű szövegre koncentrálni 1.5 órán át, azt hiszem sikerült a fontosabb dolgokat felfognom, sőt leírnom. (vállveregetés)
Este bevásárlás Carrefourban, 40 euro. Vállveregetés visszavonva.
J

hatodik

Versailles

A név magáért beszél. Egy bejegyzést megér. Ide is eljutottunk. Nincs olyan messze, a szuper helyi közlekedés minden távolságot legyőz. Komolyan, elismerésem.
De Versailles. Egy napsütéses hétköznapon (vagy felhős? már nem emlékszem) érkeztünk ki Livivel ebbe a szerény külvárosba. Igaz a városból nem sokat láttunk, a turizmust a kastély uralja, bár McDonalds itt is található de erről majd később.
A kastély sajnos nem tudott teljes pompájában fogadni minket, kicsit be volt állványozva, sebaj. Amint a homlokzaton ’A toutes les gloires de la France” „Franciaország minden dicsőségére” felirat fogadott minket, tudtuk hogy jó helyen vagyunkJ. A kasszánál kifizettük minden idők (eddigi) legdrágább belépőjét, 13.5 eurot. Legalább járt hozzá fejhallgatós idegenvezetés-alább
Az igazság az, hogy maga a kastély Fontainebleau után sok újat már nem tudott mutatni. Ugyanaz a pazarló pompa, szobáról szobára, mindenhol. Ami F-ben lenyűgözött, itt már megszokottá vált. Majdnem hogy elvárt dologgá.
De legalább fotózni lehetett orrba szájba mindenhol. Vakuval is majdnem mindenhol. Mivel a tükörtermet nem ürítették ki a kedvemért, vettem pár képeslapot-1 euro darabja…hát igen Versailles az Versailles.
A headsetem ez alkalommal francia volt, gondoltam mégiscsak Versailles, nehogy már tapló angol aláfestéssel nézegessem végig a csodás termeket. Ennek megfelelően csak természetes ráérzőképességem segített a szöveg megértésében, mert hogy tényleges tudásom -ami kevés volt- az is jól elbújt a sűrűben. Megpróbáltam kétszer végighallgatni a szövegeket, de ennek utazótársam Livi nem nagyon örült, mondjuk megértem, így csak az érdekesebb részleteket hallgattam 2szer. Bevégezvén a híres kastélyt és kiverekedvén magunkat a turisták tömegéből (tudom, mi is azok) a kertek kellemes felüdülést nyújtottak. És igazán lenyűgözőek voltak…hatalmas medencék, csónakázni is lehetett, sövénykertek, minden szépen formára vágva, gondozva-még a magas fák koronája se úszta meg a fazonigazítást. Kölcsönös fotozkodás, és még jól is sikerültek. Csak a gyomrom ne szolt volna közbe már megint idő előtt…de ettől eltekintve nagyon élvezetes volt járni a kerteket, megnézegetni a kisebb palotákat, mint Trianon- hát igen, nekünk magyaroknak nem a pompa és a fényűzés jut róla eszünkbe. A nap már majdnem lement amikor kikeveredtünk a kertekből, és a legközelebbi McD felé vettük az irányt-hiába a szokás hatalma. BigMc rulez-itt is, stilusosan Coca Zero-val, ami Light Cola normális helyeken.